Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2020.09.20

Nagy sikerű pedagógiai regényt írt, de saját gyermekeit (mind az ötöt!) árvaházba adta

A francia felvilágosodás egyik legnagyobb hatású gondolkodója volt Jean-Jacques Rousseau (1712-1778).  Genfben, egy szegény órásmester fiaként született. Volt házitanító, foglalkozott zenei tanulmányokkal, aktív társadalmi életet élt, korának polihisztora, filozófiai, teológiai, pedagógiai műveltséggel rendelkezett.

Fontosabb munkái: Új HeloïseTársadalmi szerződés, Emil avagy a nevelésről. Egyházi körökben heves támadások érték, Emil című könyvének nyilvános elégetése után bujdosnia kellett, Svájcban, majd Angliában telepedett le. Később Párizsba költözött, szerény körülmények között tengette életét, kottamásolást vállalt. 1778-ban magányosan hunyt el Ermenonville-ben.

Bár már Rousseau előtt is elfogadottá vált az a gondolat, hogy a gyermek eredendően nem bűnös természetű lény, mégis a leghatározottabban Rousseau tanításában jelenik meg az a tétel, hogy a gyermek jónak születik, csak a társadalom teszi romlottá.

A könyv fiktív főhőse Emil, Rousseau pedig Emil magánnevelője. A nevelés fő célja az, hogy Emil boldog legyen. Rousseau pedagógiájának lényege a földi boldogság megszerzése, eszköze pedig az, hogy Emilt a nevelése során praktikus tanácsokkal lássa el, filozófiai okfejtések révén vezesse rá a jóra. Rousseau a természetes nevelés alaptételét fejti ki az Emilben. Ennek lényege, hogy a gyermek alapvető szükségleteit kell a gondozónak, nevelőnek kielégítenie, így óvakodnia kell a gyermek kényeztetésétől, a vágyainak és kéréseinek válogatás nélküli teljesítésétől. „A gyermek első könnye kérés. Ha nem ügyelünk rá, csakhamar parancs lesz belőle.” Ezért Locke-hoz hasonlóan Rousseau fő nevelési célja a gyermek képességcsíráinak kifejlesztése.

Rousseau kemény társadalomkritikájára utal az, hogy a társadalom romlottsága miatt nem tartja szükségesnek a gyermek társadalomba való beillesztését. Nem a hasznos, jó állampolgár nevelését tekinti fő célnak, hanem azt, hogy a gyermek mindenekelőtt boldog legyen. Nem sok jót vár a szülőktől, mint gyermekeik gondozóitól, nevelőitől. Bár a gyermeknevelésben az anya és az apa együttes munkáját tartaná ideálisnak, mégis megengedettnek tartotta az anya helyett a dajka, az apa helyett a házitanító jelenlétét.

A leánynevelés kérdésével kapcsolatban Rousseau a legfontosabb feladatnak a leány nővé válását tekintette, a nő legfontosabb dolga pedig férjének odaadó kiszolgálása, a kor elvárásaival megegyezően a tudós nők (ún. kékharisnyák) tanulásvágyát ő is természetellenesnek tekintette.

Rousseau önálló, kritikus gondolkodásra képtelennek tartotta a gyermeket, hanem érzelmei által befolyásolhatónak. Az Emilben a házitanító újabb és újabb „csapdát” állít Emilnek. A módszer a helyzet-teremtés. Pl. a kastély melletti séta közben a házitanító beszélgetést folytat Emillel az égtájakról. Láthatóan a gyermeket a geográfia nem érdekli. Másnap a Montmorency erdőben a házitanító hathatós segítségével eltévednek. Emil kénytelen felidézni az égtájakról tanultakat. A felfedezés öröme és a boldogság hatja át Emilt, amikor felkiált. „Nini! Látom Montmorencyt!”

Forrás: http://enciklopedia.fazekas.hu/palyakep/vilag/Rousseau.htm