Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2020.11.01

Napóleon kedvenc étele - Csirke Marengo módra

chicken-marengo-blog-yes-1.jpg

A kép forrása: https://www.foodandtable.com/chicken-marengo/

Napóleon nem volt ínyenc. Keveset, válogatás nélkül evett, s a néhány falatot, amit elfogyaszott, többnyire sebtében kapta be. Életrajzírói a dolog hátterében valamiféle spártai magatartást véltek felfedezni, udvari szakácsa, Dunant azonban, aki Napóleont még a csatákba is elkísérte, egy indiszkrét pillanatában elárulta, hogy a császár, akitől egész Európa rettegett, roppantul félt a pocakosodástól. „Az a rossz előérzetem van – mondta Napóleon egy ízben Dunant-nak gondterhetlen –, hogy idővel erőt vesz rajtam a falánkság és elhízom.” Ez valóban rosszul állt volna egy világhódítónak. Így hát akárhány remek ételt adott is az asztalra Dunant, Napóleon legfeljebb két fogásból evett, azokból is keveset. A többit visszaküldte, érintetlenül.
Egy napon azonban a császár azzal a meglepő kérdéssel fordult udvarmesteréhez, hogy kedvenc ifjúkori ételét, a pacalt miért nem készítik számára sohasem. „De hát a pacal nem méltó a császárhoz” – mondta Dunant kétségbeesve. – „Ráadásul igen nehéz megemészteni.”

Mivel Napóleon mégis ragaszkodott kedvenc ételéhez, másnap valóban „pacal” szerepelt az ebéd étlapján. Csakhogy Dunant furfangosan fogolyhúst használt sertéspacal helyett, amit olyan ízletesen készített el, hogy a császár nemcsak jó étvággyal fogyasztotta el az ételt, de még külön meg is dicsérte a szakácsot. „Majdnem olyan jó, mint amit hajdan otthon ettem” – mondta kegyesen.
A „hamis pacal” – mint sejthető – nem vonult be a világ szakácskönyveibe, a közkedvelt ínyencségek közé. Viszont Dunant egyik rögtönzése váratlan karriert csinált.

Háborús időkben, márpedig ilyenek Bonaparte uralkodásának éveiben gyakran voltak, Napóleon fő tápláléka a sült csirke volt. Egy-egy mozgalmas napon a császár már kora reggel lóra ült, és estig le sem szállt a nyeregből. Legfeljebb néhány percre állt meg, rövid falatozás céljából. Erre a sült csirke szolgált, amit Dunant-nak hajnalban kellett megsütnie. Bonaparte valamelyik szárnysegédje vitte a nyeregtáskában a csirkét, hozzá kenyeret, és egy kulacs bort. Napóleon gyakran még meg is osztotta a szűkös „hideg élelmet” valamelyik tisztjével. Különösen, ha kedvelte az illetőt, mint például a vidám gascogne-i Murat-t, aki később a sógora is lett. Így aztán többnyire éhesen-szomjasan tért vissza este a szállására. Dunant-nak gondja volt rá, hogy mindig bőséges vacsorával várja urát.

Egy alkalommal – mégpedig a nevezetes marengói csata napján – Dunant-t kellemetlen baleset érte: a ropogósra sütött csirkére véletlenül ráöntött egy jókora bögre paradicsompürét. A kortársak enyhítő körülménynek tudták be, hogy a kiváló szakács ügyetlenségét a nagy francia győzelem híre okozta. Hazafias felindulásában ejtette ki kezéből a másra szánt bögrét, egyenest a csirkét tartalmazó serpenyőbe. Az utókor viszont hálás neki, mert a sült csirke és a paradicsompüré szándékolatlan „összeházasításából” egy mindmáig kedvelt, pikáns, jóízű fogás származott.

Az történt ugyanis, hogy néhány perccel az említett baleset után Napóleon már visszaérkezett főhadiszállására. Éhesen, fáradtan persze, s Dunant-nak a vacsorát nyomban tálalnia kellett. Újabb csirkesütésre már nem volt ideje, így végső kétségbeesésében a paradicsompürével leöntött csirkét bűvölte tovább: gombával, fűszerekkel ízesítette, aztán mélyet sóhajtott és végső elszánással asztalra adta.

A császárnak ízlett. Megszületett az új fogás, a Marengó módra készült csirke.

Hozzávalók: 1 csirke, 1 evőkanál liszt, 4 evőkanál fehér bor, 1 gerezd fokhagyma, 1 evőkanál paradicsompüré, 20 dkg gomba, 4 paradicsom, őrölt bors, só, olaj, petrezselyemzöld, 4-5 gyöngyhagyma.

Elkészítés: tűzálló edényben olajat forrósítunk és a feldarabolt csirke mindkét oldalát aranybarnára sütjük benne. A csirkedarabokat kiszedjük az olajból. Ezután a forró olajba tesszük a lisztet, és állandó kevergetés közben néhány percig pirítjuk. Mikor már szép sima, beleöntjük a bort. Ezután a mártásba keverjük a szétnyomkodott fokhagymát, az őrölt borsot, sót, a paradicsompürét. Beletesszük a feldarabolt friss paradicsomokat és a csirkét is. Jó puhára pároljuk. Amikor már majdnem teljesen megpuhult, beletesszük a cikkekre vágott gombát is. Közben a gyöngyhagymát külön serpenyőben egy kis olajban ropogósra sütjük és amikor már a gomba is megpuhult, a gyöngyhagymát is a csirkére tesszük. A petrezselyemzöldet apróra vágjuk és tálalás előtt meghintjük vele a csirkét. Pirított kenyérszeletekkel kirakva tálaljuk.

(Halász Zoltán: Mesélő szakácskönyv. Minerva Kiadó, Budapest, 1985,106-108.)

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.