Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2020.12.30

Raszputyin rejtélyes élete és halála

gregorirsputin--fallofromanoffsh00londrich.jpg

Hála a Boney M-nek, mindenki ismeri Raszputyin nevét. Arra a kérdésre, hogy ki is volt ő valójában, nagyon nehéz válaszolni. Rengeteg egymásnak ellentmondó pletyka keringett róla, és a későbbi visszaemlékezések közül is nehéz kideríteni, ki mondott igazat, és ki hazudott. Ki volt hát Raszputyin? Nőket elcsábító, orgiákat szervező alkoholista pap, vagy a nép egyszerű gyermeke, szent életű szerzetes, aki túl közel került a tűzhöz? Az biztos, hogy az orosz történelem egyik legrejtélyesebb alakja.

Grigorij Jefimovics Raszputyin 1869-ben született egy szibériai faluban, Prokovszkojéban. Egyszerű, magának való parasztfiú volt, és hamar meggyűlt a baja a törvénnyel: iszákossággal, lányok meggyalázásával vádolták. Egyrészt ismeretes volt kicsapongó életmódja miatt, másrészt mindenki tudta, hogy éjszakákat töltött térden állva a megvilágosodásért könyörögve. Imái meghallgatásra találtak, mert 17 éves korában megjelent neki Szűz Mária, és felszólította, hogy szentelje neki az életét. Ekkor kezdődtek el vándorlásai: kolostorról kolostorra járt, tökéletesítette gyógyító képességeit. Később megnősült, gyerekei születtek. Valamit tudhatott, mert hamarosan tekintélyes számú követőre tett szert. A falu pópája – meglátva Raszputyinban a konkurenciát – azzal vádolta, hogy a kliszt nevű szekta tagja, bachanáliákat rendez és gyalázza az egyházat. Ez a szekta arról volt hírhedt, hogy áhítataikat orgiákkal fejezték be, mert azt vallották, hogy a kegyelem csakis valódi bűnökre következhet. Ezeket  sohasem sikerült Raszputyinra rábizonyítani, ám a vád végigkísérte őt egész életében.

Raszputyin 1905-ben érkezett Szentpétervárra, ahol a kor legnagyobb gyógyítójának a tanácsait akarta hallgatni. Az egyház vezetői hamar felfigyeltek az egyszerű vándorprédikátorra, és hivatalosan is sztareccé nyilvánították. Hamarosan a miszticizmusra éhes udvari körök népszerű vendége és társasági dámák kedveltje lett, akik Isten emberét látták benne. Raszputyin soha nem borult le vendéglátói hatalma vagy rangja előtt, a magas rangú személyeket ugyanúgy kezelte, mint az egyszerű embereket, akik számára ugyanúgy elérhető volt. A prófétának és csodagyógyítónak tartott sztarec híre egyre nőtt, kézről kézre adták. A cári családnak Anna Virubova mutatta be, és ez teljesen illeszkedett a kor szelleméhez. A cár és a cárné kifejezetten nyitott volt a csodagyógyítóra, ugyanis az egyetlen fiú gyerekük – a trónörökös –, hemofíliában szenvedett.

A cárevicsnek 1909 őszén volt egy kisebb balesete, amely a vérzékenység miatt komoly veszélyt jelentett, s néhány óra alatt a kisfiú állapota rohamosan romlott. Azonnal hívatták Raszputyint, aki hosszú imára térdelt a cárevics ágya mellé. Ezután felállt, kezét a gyerek fejére tette, és kijelentette: „Fiam, nyisd fel a szemedet és mosolyogj! A fájdalmaid elmúltak, most már boldog vagy.” És valóban, a kisfiú felült az ágyban, azonnal jobban lett. Vannak, akik Raszputyin hipnotikus képességeinek tulajdonítják a csodás gyógyulást, ennek azonban az összes jelen lévő orvos vallomása ellentmond. A következő hetekben Raszputyin a cári lakosztály gyakori vendége lett. A Romanov családdal baráti viszony és kölcsönös tisztelet kapcsolta össze. A cárt és a cárnét nem úgy szólította, ahogy az etikett előírta, hanem atyának és anyának, ahogy a szülőföldjén emlegették őket.

Olga nagyhercegnő, a cár húga később így emlékezett vissza erre az időre: „Sem szent, sem ördög nem volt. Niki (a cár) és Alicki (cárné) számára az maradt, ami volt: egy mélységesen istenhívő parasztember, akinek megadatott a gyógyítás tudása. A cárnéval való találkozásaiban az égvilágon semmi rejtélyes nincs. Mindezek a történetek az emberek fantáziájában keletkeztek. […] Raszputyin sem olyan izgató, sem olyan félelmetes benyomást nem tett az emberekre, mint ahogy mondták.”

Nem sokkal később Raszputyin a kapott adományokból vásárolt egy házat Péterváron, és ide hozatta a lányait is. Ettől kezdve mindenki, aki címre, hivatalra pályázott, a kegyeit kereste. Szerény lakását éjjel-nappal elárasztották a kérelmezők. Ugyanakkor ettől kezdve titkosszolgálati megfigyelés alá került, és ismét előszedték a régi szektás történetet, elővették a nőügyeit, a valóságosakat és költötteteket. Négy fő kifogás merült fel vele szemben: a szektásság, az iszákosság, a szoknyavadászat és a politikai döntésekbe való beleszólás. Elterjedt róla, hogy a városi fürdőkben orgiákat rendez – bár ezek a történetek inkább egy elfojtottan prűd és kéjsóvár társaság bigott erkölcsét tükrözik. Az alkoholos kilengések már sokkal látványosabbak voltak, ráadásul az évek alatt egyre sűrűbbé váltak, és időnként valóban az eszméletlenségig leitta magát. Természetesen a cár és a cárné ezekről is tudomást szerzett. Ám amikor az udvarban volt jelenése, a sztarec kínosan ügyelt arra, hogy mindig színjózan legyen.

Raszputyin ellen több merényletet is megkíséreltek – de nem holmi bűnözők, hanem befolyásos személyek, sőt magas hivatalok betöltői. Az első merényletet 1910-ben követték el, autóval próbálták meg elgázolni, később egy felbérelt prostituált próbálta megölni úgy, hogy egy késsel hasba döfte. A sztarec mindkét merényletet túlélte. Közben egyre több ellenséget szerzett magának. Azt kezdték híresztelni róla, hogy viszonyt folytat a cárnéval. Az I. világháború alatt különösen megnövekedett ellenségeinek száma, hiszen Raszputyin közismert volt háborúellenes nézeteiről. A cárnéval folytatott állítólagos viszonya miatt az orosz arisztokrata köröknek is egyre kellemetlenebb lett a sztarec személye. 1916-ban aztán úgy döntöttek, hogy ismét megpróbálják őt megölni.

Az összeesküvés tervéről hercegek, országgyűlési képviselők, a tágabb cári család tagjai, a titkosszolgálat, a francia és a brit nagykövet is tudott. Raszputyin ugyancsak sejtett valamit, mert hetekkel a halála előtt levelet írt a cárnénak: „Kedveseim, drágám: fenyeget a végzet. Nagy szerencsétlenség van készülőben. […] Országunk számára ütött az óra. A vér is megfagy a borzalomtól. Rengeteg vér és fájdalmas kiáltások. […] Az én órám is üt már hamarosan.”

A gyilkosok azzal csalták Raszputyint a Mojka Palotába, hogy a herceg felesége, Irina szeretné őt megvendégelni. A pincébe vezették és amíg várt a hercegnére, megkínálták – állítólag ciánnal mérgezett – borral és süteménnyel. A gyilkosok visszaemlékezése szerint a sztarec fogyasztott mindkettőből, de nem mutatkoztak rajta a mérgezés tünetei. Ekkor Juszupov, az egyik gyilkos rálőtt Raszputyinra, és megnyugodtak, hogy meghalt. Egyikük később mégis lement, hogy ellenőrizze a halál beálltát, ám a szerencsétlen még mindig életjeleket mutatott. Ekkor ólmosbottal estek neki, össze-vissza verték a földön heverő testet, majd megkötözve a Névába dobták.

Miután másnap senki nem találta Raszputyint, a cárné kerestetni kezdte, és hamarosan megtalálták testét a folyóban. A boncolási jegyzőkönyv szerint elképesztően durva sérülései voltak. Megdöbbentő volt viszont, hogy gyomrában nem találták a méreg nyomait, és hogy egyik lövés sem volt halálos. A kezein-lábain viszont kötél volt, látszott a horzsolásokból, hogy még élt, amikor megkötözték, mert rángathatta a köteleket. A legszörnyűbb, hogy a tüdejében vizet találtak, vagyis még élt, amikor a folyóba dobták. Halálát tehát épp annyi rejtély övezi, mint az életét. A cári sírboltban temették el. Ám itt sem nyugodhatott sokáig, mert a februári forradalom után a holttestet kivették és elégették. Az alakja körüli viták azóta sem csitultak: az egymásnak ellentmondó híresztelések, visszaemlékezések özönében nem lehet valósághű képet alkotni róla.

 

Források:

1. A „szerzetescsuhába bújt ördög” http://ujkor.hu/content/raszputyin

2. Raszputyin meggyilkolása

http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/1916_december_16_raszputyin_meggyilkolasa

3. Tarján Tamás: Raszputyin - egy kórtünet

https://www.academia.edu/31321551/Raszputyin_egy_k%C3%B3rt%C3%BCnet

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.