Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2022.03.01

Ukránok az Orosz Birodalomban (A Kijevi Rusz örökösei - 3. rész)

feldarabolt-lengyelorszag.png

Részlet a „Lengyel Prométheusz” című festményből (Horace Vernace, 1831)

A XVIII. század végén alaposan átrendeződött Kelet-Európa térképe, aminek köszönhetően az ukránság újabb kulturális hatásokkal gazdagodott. 1795-re a Lengyel-Litván Uniót felosztotta egymás között a három szomszédos nagyhatalom, a Habsburg Birodalom, Oroszország és Poroszország. Ezzel az ukránság nagyobb része orosz, kisebb része pedig osztrák uralom alá került. A Habsburg Birodalomban, pontosabban Galíciában (valamint Kárpátalján, ahova a rutén közösségek egészen más úton kerültek) a ruszin kultúra, a hagyományok és a nyelv nem igazán élvezett kitüntetett szerepet, de nem is üldözték, mint az orosz igazgatás alatt álló ukránok által lakott területeken, amely sérelmek emléke örökre beleivódott az ukránság kollektív emlékezetébe.

A XVIII-XIX. század fordulóján sok minden megváltozott Európában, ami új helyzet elé állította a megerősödött és európai nagyhatalommá vált Oroszországot. A francia forradalom eszméi, amelyek a napóleoni hódításoknak köszönhetően Európa nagy részén elterjedtek, fokozatosan felszámolták a régi társadalmi rendet. A franciák dinasztiákat döntöttek meg, országokat szüntettek meg és újakat hoztak létre.

A történelem erőteljes mozgásban volt, s a gyorsan változó viszonyokhoz való alkalmazkodás képessége elengedhetetlennek bizonyult az Orosz Birodalom túlélése érdekében. A XIX. század elejére az 1654-es perejaszlav-i szerződés aktualitását vesztette, a feledés homályába merült, Oroszország teljes erejével és ravaszságával próbált szembeszállni Franciaországgal, amihez elengedhetetlenül szükséges volt, hogy a cár mögött a lakosság egységesen sorakozzon fel.

main-qimg-8faabb29a83d1de87d83560d7433640b.jpg

Az Orosz Birodalom

A kontinensen kibontakozó nacionalizmus eszméje nagyon veszélyes és kiszámíthatatlan fegyver volt, ami ugyan felléphetett a francia megszállás ellen (mint a német területeken), de a soknemzetiségű birodalmakban való felbukkanása azok felbomlásával fenyegetett. Oroszországban távolról sem csak oroszok éltek, ezért a birodalom területi egységének megőrzése érdekében tudatosan elnyomták és tiltották a kisebbségi nyelvek használatát, s az egész országban az orosz lett a hivatalos nyelv. A nemzeti nyelvek engedélyezését a nacionalizmushoz vezető út első lépésének vélték, és mivel az ukránságnak elég erős nemzettudata volt (Kijevi Rusz, kozák állam) a nyelvük betiltása csak a kezdet volt. Megtiltották az ukrán nyelv tanítását és használatát az iskolákban, az ukránság számára fontos oktatási intézményeket bezáratták, újságokat szüntettek meg, könyveket tiltottak be és meggátolták újabbak kiadását, de bármilyen ukrán nyelven íródott szöveg nyomtatása is tilos volt, még zeneműveké is, sőt ukrán nyelvű előadásokat sem lehetett tartani. Mindezen túl az orosz vezetés nem ismerte el az ukrán népet különálló etnikumnak (nemzetnek meg főleg nem), hanem idegen uralom alá került oroszoknak titulálták őket, akik 1654-ben és 1795-ben csupán visszatértek Oroszországhoz. Az ukránokat és nyelvüket ezután kisorosznak, a területet pedig, ahol éltek, Kis-Oroszországnak kellett nevezni.

Viszont bármennyire is tiltották az ukrán nyelv használatát, eltűnését nem tudták elérni, és a szélsőséges intézkedésekkel az ukrán nacionalizmus kibontakozását sem voltak képesek meggátolni, ami az ukrán értelmiség támogatásával a XIX. század közepétől egyre intenzívebb lett. Az ukrán nemzeti ébredés egyik legfontosabb momentuma volt, amikor nevet adtak a kozák területeknek. Ukrajina, amit egy ószláv szóból eredeztettek, jelentése: vidék, határvidék, haza. Ezzel a lépéssel az ukrán-kozák nacionalisták országukat, népüket és nyelvüket is egyediesítették, s önmeghatározásukkal egyértelműen megkülönböztették magukat az orosz néptől, habár mindezt szigorúan az orosz állam keretein belül hajtották végre, mivel a tényleges önállóságig még sok-sok évtizedet kellett várniuk.

fullsize-7.jpg

Ukrán parasztasszony a múlt századfordulón

 

Források:
Bates, Theunis: Ukraine’s fraught relationship with Russia: A brief history, The Week https://theweek.com/articles/449691/ukraines-fraught-relationship-russia-brief-history
Erdei Roland: Az orosz-ukrán konfliktus történelmi háttere https://vlaston.webnode.hu/
Varga Beáta: „Két Ukrajna?” - Ukrajna történelmi megosztottságának gyökerei http://acta.bibl.u-szeged.hu
https://mandiner.hu/cikk/20220228_kijevi_rusz_fedinec_csilla_ukrajna_oroszorszag

 

Hozzászólások

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.