22. A második világháború
A háború kezdete
Hitler a hatalomra kerülése után nyíltan beszélt a visszavágásról. A nyugati országok nem tettek semmit, abban bízva, hogy Hitler kelet felé fog terjeszkedni és összecsap a Szovjetunióval, amely egyre inkább szálka volt a demokratikus országok szemében.
1937-ben létrejött a német-olasz-japán szövetségi rendszer (Berlin-Róma-Tokió tengely). Ezután megnemtámadási szerződést írt alá a szovjetekkel (Molotov-Ribbentrop-paktum – 1939. augusztus 23).
1939. szeptember 1-én Hitler megtámadta Lengyelországot:
- közlekedési vonalak elpusztítása
- páncélosok bevetése.
Nyugat felől Németország, Kelet felől a Szovjetunió támadta a lengyel államot a Molotov-Ribbentrop-paktum titkos záradéka értelmében, így esélye sem volt. 3 hét alatt legyőzték.
Franciaország és Anglia hadat üzent Németországnak. Ezel elkezdődött a 2. világháború, de egyelőre egyik fél sem támadt. „Furcsa háború”-nak nevezzük ezt az időszakot.
A német offenzíva
A Szovjetunió elfoglalta Finnországot. Lengyelország legyőzése után a németek lerohanták Dániát és Norvégiát.
Belgium és Hollandia elfoglalása után Franciaország következett. Észak felől a németek, dél felől olasz szövetségeseik támadtak. Párizst is elfoglalták.
Pétain marsall, az új francia államfő fegyverszünetet írt alá a németekkel. Közben egy másik francia kormány is működött, De Gaulle vezetésével, amely Angliát és a háború folytatását támogatta.
Franciaország bukása siettette a Molotov-Ribbentrop-paktum záradékának Kelet-Európára való alkalmazását. A szovjetek elfoglalták a balti államokat, Romániától pedig Besszarábiát és Bukovinát. II. Károly román király lemondott és fia, Mihály lett az új uralkodó. Az országot tulajdonképpen Ion Antonescu tábornok irányította, aki szövetségre lépett a németekkel.
1941 június: Hitler a Szovjetunió ellen fordult. Afrikában is folytatott hadműveleteket (E. Rommel – páncélosok).
Miután a japánok Pearl Harbornál elpusztították a csendes-óceáni amerikai flotta jó részét (1941 december), az Egyesült Államok belépett a háborúba a demokráciák védelmében.
Ugyanezt a célt szolgálta a 4 hónappal korábban, Roosevelt amerikai elnök és Churchill brit miniszterelnök által megkötött Atlanti Charta (= antifasiszta szövetség alapja).
A vég kezdete
1942. január 1, Washington – 26 állam kormánya aláírta az Egyesült Nemzetek Nyilatkozatát: elhatározták, hogy felveszik a harcot Németország és szövetségesei ellen.
1942 – Pearl Harbor után az amerikaiak átvették a kezdeményezést a csendes-óceáni hadszíntéren.
1942-1943 – az angolok Afrikában, El Alameinnál megállították a németeket (Rommel csapatait), majd a németeket és az olaszokat kiverték Afrikából.
1943 január – a Keleti Fronton, a sztálingrádi csatában a szovjetek győztekés ettől kezdve a németek folyamatos visszavonulásra kényszerültek. Jelentős veszteségek voltak még a Don-lanyarban, Kurksznál és a Kaukázusban. Ennek ellenére Antonescu kitartott a Németország melletti szövetségben.
Az 1943-1944-es évek
A németek és szövetségeseik minden fronton vereségeket szenvedtek.
1943 nyár – Szicíliában és Dél-Oroszországban partraszálltak az angol-amerikai erők.
1944 nyár – angol-amerikai partraszállás Franciaországban (= normandiai partraszállás). Így a németek kétfrontos háborúra kényszerültek.
1944. augusztus 23 – Antonescut az ún. „királypuccsal” megbuktatták. Románia így kilépett a német szövetségből és átállt a másik oldalra (Észak-Erdély visszaszerzéséért és a demokrácia megőrzéséért).
A háború vége
1944 második felében Németország többi csatlósa is fegyverszünetet kért. Ennek ellenére Hitler továbbfolytatta a háborút. A koncentrációs táborok (ld. Holocaust c. lecke) is folyamatosan üzemeltek.
1944 december – az utolsó német ellentámadás az Ardennekben kudarccal végződött.
1945 január-február – a szovjetek nagy erőkkel nyomultak előre.
1945. február 4-11 – a 3 nagy szövetséges: Roosevelt (Egyesült Államok), Churchill (Anglia) és Sztálin (Szovjetunió) a Jáltai Konferencián a következő határozatokat hozták:
- legyőzése után Németország katonai megszállás alá kerül
- nyilatkozat: a fasizmus alól felszabadult országok maguk dönthetnek államformájukról, politikai rendszerükről
- új nemzetközi szervezet létrehozása, melynek feladata a béke megőrzése.
1945 április – a szovjet csapatok bevonultak Berlinbe. Hitler öngyilkos lett.
1945. május 7 – Reims, május 9 – Berlin: a német hadsereg feltétel nélkül kapitulált. Ezzel Európában véget ért a háború.
A potsdami értekezlet
A győztesek vezetőinek első találkozója Potsdamban, az elfoglalt Németország területén volt – 1945. július 17-augusztus 2 között. A nagyhatalmak képviselői:
- Egyesült Államok – H. Truman (Roosevelt halála óta elnök)
- Anglia – Atlee (Churchill megnyerte a háborút, de elvesztette a választásokat)
- Szovjetunió – Sztálin.
Fő kérdések:
- a háború utáni Németország helyzete
- Lengyelország sorsa
- a békeszerződések körüli egyeztések.
Az amerikai elnök elégedetlen volt a növekvő szovjet befolyás miatt. Másrészt Truman felhívta a figyelmet atomfegyvereikre.
Japán legyőzése
1943-1945 – Japán sorban vesztette el a háború alatt meghódított területeket. Ezzel együtt elkeseredetten és szívósan védekezett.
Truman ezért az atombomba bevetése mellett döntött:
1945. augusztus 6 – Hiroshima
1945. augusztus 9 – Nagaszaki városokra atombombát dobtak le.
Japán feltétel nélkül kapitulált. Véget ért a második világháború.
Németországgal és Japánnal a háború után nem írtak alá békeszerződéseket. Csak a velük szövetséges országokkal kötöttek békét Párizsban: Olaszországgal, Romániával, Magyarországgal és Finnországgal.
Romániát is vesztesként kezelték, habár a háború végső szakaszában a győztesek oldalán harcolt (1944. augusztus 23-tól).
A Holokauszt
A gettókban, koncentrációs táborokban, tömeges kivégzések során több millió embert gyilkoltak meg. Egyetlen bűnük: szlávok, romák, de főképp zsidók voltak, vagyis – náci szemszögből nézve – alacsonyabbrendűek. A nemzetiszocialista propaganda szerint az árja (felsőbbrendű) faj megtisztításához szükséges volt likvidálásuk.
Előzmények:
- az eugenika (fajegészségtan) és szociáldarwinizmus már a XIX. században elterjedt
- a németek első világháborús kudarcáért a zsidókat okolták
- törvények a német vér és faj védelméről
- a „kristályéjszakán” zsinagógák, zsidó üzletek lerombolása, letartóztatások, gyilkosságok.
A tervezett népírtás programja 1941-1942-ben készült el. Náci terminológia szerint ez volt az:
- Endlösung (végső megoldás) illetve
- Vernichtung (megsemmisítés).
Maguk az áldozatok, szerencsés túlélők is adtak neveket:
- Holocaust – „teljes elégetés”, görög eredetű, Újszövetségben használt szó
- Shoah – katasztrófa, pusztulás, héber eredetű, Ószövetségben használt szó
- genocídium – népírtás.
A gettókba, koncentrációs táborokba hurcolás már a háború kitörése előtt megkezdődött.
1942 január – a wansee-i (Berlin mellett) tanácskozáson 15 magasrangú SS tiszt elhatározta az Endlösung végrehajtását. Részletesen kidolgozták Kelet- és Közép-Európa faji alapon történő megtisztítását.
Először az 1939 szeptemberében elfoglalt Lengyelországot egyetlen hatalmas koncentrációs táborrá alakították. Gettókba zsúfolták a német és lengyel zsidókat (varsói gettó – 445 000 ember).
1942 tavaszáig kiírtottak 461 500 zsidót.
1942 március – Reinhard hadművelet kezdete: a zsidókat a gettókból a gázkamrákba szállították:
- szén-monoxid (kipufogógáz)
- ciángáz (Cyclon B)
- tarkólövés
- orvosi kísérletek
- élve elégetés.
A megsemmisítő táborok a következők voltak: Belzek, Sobibor, Treblinka, Auschwitz, Chelmo.
A munkaképes férfiakat külön, a nőket, gyerekeket, öregeket egy másik csoportba válogatták. Az utóbbiakat rögtön megölték.
Különböző jelvényekkel látták el a dolgozni tudó foglyokat:
- színek szerint – sárga (zsidó), zöld (gyilkosok), piros (politikai), bíbor (Jehova tanúi), rózsaszínű (homoszexuálisok)
- betűk szerint, pl. R – Románia, U – Magyarország, F – Franciaország.
Kb. 6 millió zsidó esett áldozatul a náci fajelméletnek.
Romániában:
- zsidótörvények (már 1938-ban)
- Antonescu hatalomra kerülésével a zsidóüldözés állampolitika lett
- Transznisztriába (a Dnyeszteren túlra) deportálták őket
- később a zsidóellenes törvények enyhültek, sokakat visszahoztak az országba (ahogy Románia a náciellenes szövetség irányába kezdett orientálódni)
Ezzel együtt kb. 280 000-380 000 zsidó (kb. 50%-a a zsidó lakosságnak) pusztult el a román hatóságok jóvoltából.
Észak-Erdélyben, melyet az 1940. augusztus 30-i bécsi döntés Magyarországnak engedett át, 135 000 zsidó áldozat volt (a kb. 160 000-ből).