TÖRILECKE

A XIX-XX. század fordulóján az európai ember felsőbbrendűségével indokolták a gyarmatok feletti uralom jogosságát. A XX. század elején az európai államok közötti ellentétek  azok terjeszkedő-hódító politikájára vezethetők vissza  = gyarmati imperializmus.

Nemcsak a politikusok, hanem az átlagemberek sem tudták elképzelni saját államuk fejlődését gyarmatbirodalom nélkül, ugyanakkor közömbösek voltak a gyarmatok lakosságának helyzetével, életkörülményeivel szemben, pedig ezek az emberek a világ lakosságának közel 2/3-át jelentették.

A két világháború között felerősödtek a gyarmatokon a felszabadító mozgalmak. Az 1931-es westminsteri statutummal az angol parlament elvesztette azt a jogát, hogy a gyarmatokra is érvényes törvényeket fogadjon el = ettől kezdve az angol uralkodó jelentette a hivatalos köteléket Anglia és a Nemzetközösség (Commonwealth) tagjai között. Nagy-Britannia így próbálta megmenteni gyarmatbirodalmát.

A második világháború után, az amerikai kölcsönöknek köszönhetően 1950 körül hosszú gazdasági virágzás kezdődött Nyugat-Európa országaiban = jóléti államok.

Japán 1950-1970 között végrehajtotta azt a nagy növekedést, ami által az Egyesült Államok és Nyugat-Európa legfőbb versenytársává vált.

Az 1980-as évek elején a kőolajválság Nyugat-Európában, az Egyesült Államokban és Japánban is éreztette hatását. Egy évtized kellett a válság kiheveréséhez. Időközben a fenti országoknak újabb versenytársai akadtak: „Ázsia négy kis tigrise”, vagyis Tajvan, Szingapúr, Honkong, Dél-Korea, amely országok szintén nagy gazdasági növekedést értek el.