Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2020.10.03

II. Állam és politika. Központi állami intézmények és helyi autonómiák a románok által lakott térségben

 

Ehhez a fejezethez ismételd át: IX. osztály – Hűbéri államok a románok által lakott térségben: Havasalföld. Moldva. Erdély.

 

Már a X. században voltak államalakulatok a térségben.

Anonymus krónikájából és Szent Gellért legendájából tudjuk, hogy:

- Erdélyben Gelu, majd Gyula (Gyla) uralkodott

- a Bánság Ajtony (Ahtum), majd Glad birtoka volt

- a Körösök vidékét Ménmarót irányította.

Erdély fokozatos meghódítása után ezek a területek a magyar királyság részei lettek. A XIV. században a Kárpátoktól délre, illetve keletre levő területek is magyar fennhatóság alatt voltak. A hűbéri függőség elutasítása által jött létre:

- 1330-ban Havasalföld (Ţara Românească) – alapító: Basarab

- 1359 után Moldva (Moldova) – alapító: Bogdan.

 

A FEJEDELEM A ROMÁN ORSZÁGOKBAN

 

A középkori társadalom legfontosabb tisztsége a fejedelem (= egyszemélyes intézmény):

- a vajdai tisztségből fejlődött ki

- sajátos hazai és külföldi elemek (elsősorban bizánci, de magyar és lengyel is) ötvöződnek benne

- Havasalföldön isteni eredetű, korlátlan hatalmat jelent, Moldvában sokkal jobban függött a helyi elittől (bojároktól)

- ő volt a közigazgatás feje

- kinevezte a tisztségviselőket

- fontos politikai döntéseket kezdeményezett és hajtott végre, pl. hadat üzent és békét kötött

- legfelső bíró

- hadsereg főparancsnoka

- az egyház legfőbb védnöke

- az ország egész területének ura (legfőbb senior)

- jószágadományozás kizárólagos joga

- megerősíthette ill. megfoszthatta birtokuktól alattvalóit

- uralkodói címet viselt (latin: dominus → román: domnitor)

Ezt az abszolút hatalmat (illetve az abszolút hatalomra való törekvést) tükrözték a korabeli ábrázolások, pl. Mircea cel Bătrânnek a császári hatalom valamennyi jelképével felruházott alakja az általa alapított Cozia kolostorban.

 

A VAJDASÁG ERDÉLYBEN

 

Havasalföldtől és Moldvától eltérően az Erdélyi Vajdaság nem a korábbi államalakulatok összeolvadásából, hanem a magyar hódítás következményeként jött létre. A magyarok meghonosították Erdélyben a nyugati típusú feudalizmust. Vármegyéket, olyan területi-közigazgatási egységeket hoztak létre, amelyek élén a király által kinevezett tisztségviselők, az ispánok álltak. Az ispánok a várban állomásozó királyi katonaság parancsnokai is voltak.

A 7 vármegye közül Fehér megye volt a legjelentősebb. Fehér megye ispánjából lett később az erdélyi vajda. A vajdát a király nevezte ki bizalmasai közül, a későbbiekben egy vagy két alvajda is segítette.

A magyar uralom egyéb változásokat is eredményezett: királyi telepítések (szászok és székelyek letelepítése gazdasági és határvédelmi célokból).

A román történészek szerint az őshonos (román és ortodox) társadalomra, valamint az intézményrendszerre rátelepedett a nyugati mintát követő, magyar és katolikus szervezet. A románok többsége Erdély peremterületein (Máramaros, Hátszeg, Hunyad és Fogaras), királyi birtokokon élt. Saját vezetőik (kenézek illetve vajdák) irányították őket és ítélkeztek felettük saját szokásjoguk alapján (ius valachicum). Fokozatos kiszorulásuk Erdély politikai életéből Nagy Lajos király rendelkezéseinek is köszönhető:

- csak királyi adománylevéllel lehet földet birtokolni, ez a ius valachicumra támaszkodó román kenézeket kizárta a nemesek soraiból

- a nemesi cím birtokosa csak katolikus vallású lehet, amely intézkedés az ortodox román elit mellőzését jelentette.

Ilyen körülmények között a román vezetők egy része áttért a katolikus hitre, mások, akik ortodoxok maradtak, csak helyi szinten fejthettek ki irányítói tevékenységet.

 

A ROMÁN ÁLLAM LÉTREJÖTTE

A TERVEKTŐL A MEGVALÓSULÁSIG (1918)

 

POLITIKAI TERVEK (A FANARIÓTÁKTÓL A XIX. SZÁZAD ELSŐ FELÉIG)

 

A XVIII. században kezdődő fanarióta uralmat sokan a román történelem sötét foltjának tartják. Általánosságban elmondható, hogy az idegen eredetű bojárokat jobban érdekelte a fényűzés és az adószedés, mint az általuk kormányzott területek fejlesztése, de még ilyen viszonyok között is felfedezhetjük a modernitás csíráit.

Az első reformerek maguk a fanarióta uralkodók voltak. Kiemelkedik közülük: Constantin Mavrocordat. Intézkedései:

- röghöz kötött jobbágyok felszabadítása

- közvetlen adók felszámolása

- közigazgatási reform

+ 1739-ben az orosz-osztrák-török háború nyomán sikerült Olténiát visszacsatolnia Havasalföldhöz.

Bár a fanarióták korában a hazai bojárok háttérbe szorultak, mégis foglalkoztatta őket a társadalom modernizációja. 1769-1830 között 209 reformtervezetet dolgoztak ki, amelyeket az oroszoknak, a franciáknak, a Habsburgoknak és a törököknek juttattak el, például:

- Dimitrie Sturdza „arisztokratikus-demokrata köztársasága”

- Eufrosin Poteca polgári elgondolása

- a „carbonari alkotmány”.

A XIX. század elején a román országokban létrejött a „nemzeti párt” (főleg kisbojárokból és az alakulóban levő román polgárságból). Ez idővel egyre tevékenyebb lett. 1821-ben Tudor Vladimirescu részben az ő nevükben lépett fel és követelte:

- a kiváltságok eltörlését

- szabadságot és egyenlőséget.

Tudor Vladimirescut legyőzték, 1821 után azonban újra hazai fejedelmek kerültek Havasalföld és Moldva élére.

A modern társadalom kialalulásában fontos szerepet játszottak az orosz katonai megszállás idején keletkezett Szervezeti Szabályzatok (1831-1832). Korszerű politikai elveket tartalmaztak:

- hatalmi ágak szétválasztása

- korlátozás nélküli kereskedelem

- költségvetés

- egységes adózás.

Nagy-Románia megalkotása az 1848-as forradalom céljai között is szerepelt, de egység hiányában nem valósulhatott meg.

Ismételd át: X. osztály – Az 1848-as forradalom a Román Országokban

 

AZ 1859-ES TÖRTÉNELMI PILLANAT

 

Az 1848-as forradalom leverése után a román országok orosz-török katonai megszállás alá kerültek. A krími háborúban (1853-1856) az angol-francia-török-olasz szövetség legyőzte Ororszországot. Ez kedvező feltételeket teremtett a nemzeti célok megteremtéséhez.

A krími háborút lezáró párizsi békekonferencián előtérbe került Havasalföld és Moldva autonómiájának, valamint egyesítésének kérdése. A törökök és osztrákok ellenálltak, Angliának pedig fenntartásai voltak, ezért elhatározták, hogy kikérik a román országok lakosságának véleményét. A nemzeti párt s az uniópárt által szervezett népszavazás sikeresen bizonyította a világ előtt a román népnek azt az óhaját, hogy egy országban éljen.

Az egység igényét támasztotta alá 1859. január 5-én és 24-én Alexandru Ioan Cuza kettős fejedelemmé választása.

alexandru_ioan_cuza_-_photo_by_carol_popp_de_szathmary.jpg

Ezt követte az intézmények, a közigazgatás, a gazdaság egységesítése és az új helyzet nemzetközi elfogadtatása. 1862. január 24-én az Egyesült Fejedelemségek hivatalosan is felvették a Románia nevet, de a nagyhatalmak csak Cuza uralkodásának idejére ismerték el az egyesülést.

Cuza több reformot vezetett be az ország modernizálása érdekében:

- kolostori javak államosítása

- földtörvény (a parasztok átlag 4 hektár földet kaptak)

- polgári és büntetőtörvénykönyv

- közoktatási törvény

- nemzeti hadsereg megszervezése.

Al. I. Cuza mellett kiváló politikusok álltak, a legjelentősebb Mihail Kogălniceanu.

Reformprogramja megijesztette a konzervatív erőket, ellenben a radikális liberálisok túl mérsékeltnek találták. Így jött létre a „szörnyszövetség” (konzervatívok + liberálisok társulásából), amely 1866 februárjában államcsínnyel félreállította Cuzát.

 

AZ ÁLLAM MEGERŐSÖDÉSE. AZ 1918-AS NAGY EGYESÜLÉS

 

1866-ban Cuza lemondatása után Hohenzollern-Sigmaringen Károly került a trónra. I. Károly néven a románok legjelentősebb királya lett. Az ő uralkodása idején:

- 1866 – kevéssel érkezése után elfogadták Románia első alkotmányát

- 1877-1878 – az orosz-török háborúban harc a törökök ellen (= függetlenségi háború)

- a függetlenség kivívása

- Besszarábia elvesztése

- Dobrudzsa és a Fekete-tengerre való kijárat megszerzése

- Nemzeti Bank létrehozása

- az Akadémia és az Atheneum alapítása

- 1881 – Románia királyság lett

- 1883 – belépés a Hármas Szövetségbe (Németország – Osztrák-Magyar Monarchia – Olaszország), miután Besszarábia miatt megromlott a viszony az oroszokkal

Ez volt a 2 fő politikai párt (Konzervatív Párt, Nemzeti Liberális Párt) megerősödésének, ugyanakkor a nagy ideológiai viták (gyors modernizáció ↔ tartalom nélküli formák) kora.

- 1914 – az I. világháború kirobbanásakor Románia a semlegességet választotta (1916-ban az Antant oldalán lépett be).

Az I. világháborús szereplés eredményeként Románia I. Ferdinánd uralkodása idején egyesült Besszarábiával (Kisinyov), Bukovinával (Csernovitz) és Erdéllyel (Gyulafehérvár). 1918 = a románok nemzetté alakulásának csúcspontja, katonai erőfeszítés, népakarat, ugyanakkor a kedvező körülmények (soknemzetiségű birodalmak összeomlásának) eredménye.  

 

Ehhez a leckéhez: X. osztály – Az első világháború: A Nagy Egyesülés

 

ESETTANULMÁNY: A NEMZETI PÁRTTÓL A TÖBBPÁRTRENDSZERIG

 

A politikai pártok megjelenése nem határolható be pontosan. Több szakasz különíthető el a román pártok történetében:

I. A XVIII. század vége - XIX. század eleje: létrejött a „nemzeti párt”. Ez még nem a szó szoros értelmében vett párt, inkább olyan vegyes összetételű csoport, melyben iskolázott bojárok és politika iránt fogékony kisvállalkozók egyaránt vannak. Összetartó erő: nemzeti eszme, modernizáció igénye. Kiemelkedő tagok: Golescu és Ghica fivérek, Dimitrie Sturdza, Barbu Văcărescu, Ionică Tăutu, Rosetti-Roznoveanu, Gheorghe Lazăr, Tudor Vladimirescu. Ők reformprogramokat szerkesztettek, melyeket a kor nagyhatalmaihoz továbbítottak.

II. 1848-1859: a nemzeti párt fénykora. Kiemelkedő tagok: Nicolae Bălcescu, Eftimie Murgu, Mihail Kogălniceanu, Al I. Cuza, Dimitrie és Ion Brătianu. Részt vettek a forradalmi kormányokban, sőt a harcokban is. Fontos szerepet játszottak Cuza 1859-es, kettős megválasztásában.

III. 1866-1914: többpártrendszer kialakulása, 1875 – Nemzeti Liberális Párt (modernizáció szószólója), 1880 – Konzervatív Párt (kis lépések politikája). A 2 párt felváltva kormányozta Romániát az első világháborúig. 1893-ban megalakult a Romániai Munkások Szociáldemokrata Pártja, amely a baloldali eszméket, az egyszerű emberek, dolgozók érdekeit képviselte.

IV. 1918-1938: eltűnt a Konzervatív Párt, új pártok jelentek meg – Néppárt, Nemzeti Parasztpárt, Vasgárda.

V. 1938-1989: diktatúrák kora, egypártrendszer.

VI. 1989 után: visszatérés a többpártrendszerhez.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.