IV. Románia alkotmányai
AZ 1866-OS ALKOTMÁNY
Miután Alexandru Ioan Cuzat lemondatták, az ország nemzetközi tekintélyének megerősítése érdekében külföldről hívtak új uralkodót. 1866-ban Hohenzollern Károly lett a fejedelem.
Ugyanebben az évben életbe lépett az első alkotmány. Jellemzők:
- liberális jelleg (annak ellenére, hogy egy konzervatív többségű testület fogadta el)
- az ország neve: Románia
- a török függőségre való utalás elkerülése
- nemzeti szuverenitás
- hatalmi ágak szétválasztása
- végrehajtói hatalom:
- király és kormány
- miniszteri felelősség
- a királynak széleskörű előjogokat biztosított az alkotmány
- a királyi hatalom férfiágon öröklődik
- törvényhozói hatalom:
- kétkamarás parlament (szenátus és képviselőház)
- csak magánvagyonnal ill. egyetemi végzettséggel rendelkezők kerülhettek be
- a szenátus tagjai idősebbek és vagyonosabbak voltak, mint a képviselőház tagjai
- jog szerinti szenátorok voltak: trónörökös, érsek, püspökök
- a képviselőház szavazta meg a költségvetést
- bírói hatalom:
- a bírók elmozdíthatatlanok
- esküdtszékek is vannak
- rendkívüli törvényszékek, vizsgálóbizottságok betiltása
- az állampolgári jogok azonosak az 1789-es Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozatában foglaltakkal
- az állampolgárság megszerzését feltételekhez (tulajdonlás, iskolázottság, kereszténység – 7. cikkely) kötötte
- zsidók és nők kizárása a közéletből
A 7. cikkelyt 1879-ben módosították, de nem törölték el, mivel a nem keresztény alattvalók állampolgárságának megítélését egyéni elbírálástól tették függővé.
A nemek törvény előtti egyenlőségét 1938-ban orvosolták, amikor részben szavazati joghoz juttatták a nőket. Teljes jogúvá csak 1946-ban váltak.
Az I. világháború végéig ezt az alkotmányt többször is módosították.
AZ 1923-AS ALKOTMÁNY
Az I. világháború után létrejött Nagy-Románia. Ez új területi, népességi, társadalmi és gazdasági kereteket teremtett. Szükséges volt egy új alkotmány bevezetése. Az 1923-as alkotmány jellemzői:
- liberális többségű parlament szavazta meg
- hasonlított az 1866-os alkotmányhoz, de néhány új alapelvet is bevezettek
- a férfiak 1917-ben megadott általános választójogát ez az alkotmány is megőrizte
- törölték az állampolgárság megszerzésének vallási, felekezeti feltételeit
- nemek törvény előtti egyenlősége
- továbbra is kétkamarás maradt a parlament
- a szenátust a választott tagok, a helyi tanácsok, szakmai testületek által kinevezett és a jog szerinti szenátorok alkották
- a képviselőház tagjait a férfilakosság választotta az általános választójog alapján
- ellensúlyozó-mérsékelő szerep
- a végrehajtói hatalomban a király előjogai csökkentek az 1866-os alkotmányhoz képest, de továbbra is jelentősek voltak
- a bírói hatalom megkapta a végrehajtói hatalom ellenőrzésének jogkörét
- olyan bíróságokat hoztrak létre, amelyek az állam és a természetes személyek közötti kérdésekben döntöttek.
II. KÁROLY KIRÁLYI ÉS ANTONESCU KATONAI DIKTATÚRÁJA
II. Károly királyi diktatúráját (karlista diktatúra) az 1938-as alkotmány szentesítette. Jellemzők:
- Istrate Micescu, a bukaresti egyetem alkotmányjogásza dolgozta ki
- államfő (király) kiemelt szerepe
- végrehajtói hatalom elsőbbsége a törvényhozói hatalommal szemben
- hatalmi ágak kölcsönös ellenőrzésének eltörlése
- hagyományos politikai pártok behelyettesítése egyetleneggyel, a Nemzeti Újjászületés Frontjával (később: Nemzet Pártja), melyet a király irányított
- nem garantálta az egyéni szabadságjogokat, mint az előző alkotmányok
- az alkotmányt népszavazásnak vetették alá, de ez lényegében államcsíny volt, a demokrácia felszámolását és egy tekintélyelvű kormányzat bevezetését jelentette.
Miután II. Károly 1940-ben lemondott fia, Mihály javára, Antonescu tábornok katonai diktatúrát vezetett be. Ő, mint a minisztertanács elnöke, minden hatalmat magához ragadott, az állam tényleges vezetője volt 1944-ig. Őt illette:
- törvényhozói, végrehajtói hatáskör
- nemzetközi egyezmények, szerződések kötése
- hadüzenet és békekötés joga.
Az antoneszkánus rendszer egyéb jellemzői:
- zsidók üldözése (fajvédő törvényeket már a karlista diktatúra idején bevezettek)
- mindenfajta politikai tevékenység felfüggesztése
- kormányzás törvényerejű rendeletek útján
- személyi kultusz
- szövetség a náci Németországgal
Nincs egypártrendszer és a nemzet politikai mozgósítása is hiányzik, ezért az Antonescu rezsim nem kifejezetten totalitárius. Inkább a fasiszta-korporatív rendszerek közé sorolható.
1944. augusztus 23-án a királypuccsal megbuktatták Antonescut és Románia átállt az antifasiszta szövetség oldalára. 1944-1947 között a kommunisták fokozatosan átvették a hatalmat:
- felszámolták a szenátust
- a nők választójogot kaptak
- a Román Kommunista Párt és szövetségesei megszerezték a parlamenti
többséget.
1947. december 30-án eltörölték a királyságot és kikiáltották a Romkán Népköztársaságot.
A KOMMUNISTA ALKOTMÁNYOK (1948-1965)
3 alkotmány volt a kommunizmus idején:
1. 1948 – miután a királyt elűzték és Románia népköztársaság lett
2. 1952 – az államhatalom teljes alárendelése a pártnómenklatúrának*
3. 1965 – vezetőváltás (Gheorghe Gheorghiu Dej helyett Nicolae Ceauşescu)
* A kommunista (párt)állam vezetői, akik egyben pártfunkcionáriusok (a párt vezető tisztségviselői) is voltak.
Jellemzők:
- az 1936-os szovjet alkotmány mintájára készültek
- a köztük levő különbságek abból adódnak, ahogyan a párt fokozatosan kitertjesztette az ellenőrzést az egész társadalomra
- a nemzeti szuverenitást és a képviseleti rendszert felváltotta a néphatalom fogalma = „városi és falusi dolgozók”, vagyis „a munkásosztály és a dolgozó parasztság” + „az értelmiség és dolgozók egyéb csoportjai, nemzeti különbségek nélkül”
- egypártrendszer
- egyedüli párt a Román Munkáspárt (később Román Kommunista Párt)
- csak a RKP állíthat jelölteket a Nagy Nemzetgyűlésbe (= egykamarás parlament) és a néptanácsokba
- a Nemzetgyűlés a pártnak van alárendelve
- látszólag a törvényhozás a legfontosabb hatalmi ág, de valójában a végrehajtó hatalomnak van alárendelve
- a termelőeszközök szocialista tulajdonának védelme
- gazdaságtervezés és –szervezés
- fellépés és megtorlás a rendszer ellenségeivel szemben
- a polgári jogok és szabadságjogok olyan mértékben működnek, amennyiben nem mondanak ellent a „dolgozók érdekeinek”
A kommunista alkotmányok szövege a totalitarizmust törvényesítette, ezért az 1989-es forradalom után szinte azonnal érvényét vesztette. Ceauşescu kivégzése után a Nemzeti Megmentési Front Tanácsa bejelentette a szabad választások és a hatalmi ágak szétválasztásának szükségességét.
VISSZATÉRÉS A DEMOKRÁCIÁHOZ
1991 decemberében új alkotmányt fogadtak el népszavazással. 2003-ban módosították és azóta is érvényben van. Jellemzők:
- Románia köztársaság (ezt az államformát a kommunista rendszerből vették át)
- új intézmények: Alkotmánybíróság, Nép Ügyvédje
- jogállamiság
- népfenség elve
- hatalmi ágak szétválasztása
- kormányzati felelősség
- állampolgári és szabadságjogok tisztelete
- civil társadalom újjászületése.
ESETTANULMÁNY: INTÉZMÉNYEK ÉS ÁLLAMPOLGÁRI JOGOK
1866-tól napjainkig minden alkotmány kitér:
- a hatalmi ágak szétválasztására
- az állampolgári jogokra és kötelességekre.
Az 1866-os alkotmány széleskörű előjogokkal ruházza fel az uralkodót:
- feltételezi részvételét minden hatalmi ágban, de kifejezetten csak a végrehajtással ruházza fel
- a végrehajtói hatalmat a miniszterek által gyakorolja, akiket ő nevez ki és ő hív vissza
- a parlamenttel (szenátus és képviselőház) együtt alkotja a törvényhozói testületet
- valamennyi bíróság az ő nevében hozza meg döntését
- alkotmányos hatalma „férfiágon és az elsőszülöttségi jog” által öröklődik
- személye érinthetetlen
- bármely általa aláírt okmány csak úgy érvényes, ha a szakminiszter is ellenjegyzi
- törvényeket hagy jóvá és hirdet ki
- kegyelmet gyakorolhat és csökkentheti a bíróság által kiszabott büntetéseket
- megerősíti a minisztereket tisztségükben
- őt illeti a pénzverés joga
- a hadsereg legfőbb parancsnoka is ő.
Szintén az 1866-os alkotmány behelyettesíti a középkori „alattvaló” fogalmát az újkori „állampolgár” fogalmával.
A tulajdonhoz való jog értelmezése és kiterjesztése is változott a román alkotmányosság történetében:
- 1866-ban a tulajdon „szent és sérthetetlen”, kisajátítás csak közérdek céljából történhet, méltányos kárpótlás fejében
- 1923-ban már csupán garantálja a tulajdont, ugyanakkor az államot minden bánya és altalajkincs birtokosának nyilvánítja
- 1938-as alkotmány kimondja a tulajdon „sérthetelenségét” és biztosítja az állammal s a magánszemélyekkel szembeni követelés jogosságát, az altalajkincsek továbbra is állami tulajdonban vannak
- 1948, 1952, 1965 - a kommunista alkotmányok szinte teljesen felszámolták a tulajdonhoz való jogot
- 1991-es alkotmány helyreállította.