TÖRILECKE

AZ 1866-OS ALKOTMÁNY

Miután Alexandru Ioan Cuzat lemondatták, az ország nemzetközi tekintélyének megerősítése érdekében külföldről hívtak új uralkodót. 1866-ban Hohenzollern Károly lett a fejedelem.

Ugyanebben az évben életbe lépett az első alkotmány. Jellemzők:

- liberális jelleg (annak ellenére, hogy egy konzervatív többségű testület fogadta el)

- az ország neve: Románia

- a török függőségre való utalás elkerülése

- nemzeti szuverenitás

- hatalmi ágak szétválasztása

- végrehajtói hatalom:

- király és kormány

- miniszteri felelősség

- a királynak széleskörű előjogokat biztosított az alkotmány

- a királyi hatalom férfiágon öröklődik

- törvényhozói hatalom:

- kétkamarás parlament (szenátus és képviselőház)

- csak magánvagyonnal ill. egyetemi végzettséggel rendelkezők kerülhettek be

- a szenátus tagjai idősebbek és vagyonosabbak voltak, mint a képviselőház tagjai

- jog szerinti szenátorok voltak: trónörökös, érsek, püspökök

- a képviselőház szavazta meg a költségvetést

- bírói hatalom:

- a bírók elmozdíthatatlanok

- esküdtszékek is vannak

- rendkívüli törvényszékek, vizsgálóbizottságok betiltása

- az állampolgári jogok azonosak az 1789-es Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozatában foglaltakkal

- az állampolgárság megszerzését feltételekhez (tulajdonlás, iskolázottság, kereszténység – 7. cikkely) kötötte

- zsidók és nők kizárása a közéletből

A 7. cikkelyt 1879-ben módosították, de nem törölték el, mivel a nem keresztény alattvalók állampolgárságának megítélését egyéni elbírálástól tették függővé.

A nemek törvény előtti egyenlőségét 1938-ban orvosolták, amikor részben szavazati joghoz juttatták a nőket. Teljes jogúvá csak 1946-ban váltak.

Az I. világháború végéig ezt az alkotmányt többször is módosították.

AZ 1923-AS ALKOTMÁNY

Az I. világháború után létrejött Nagy-Románia. Ez új területi, népességi, társadalmi és gazdasági kereteket teremtett. Szükséges volt egy új alkotmány bevezetése. Az 1923-as alkotmány jellemzői:

- liberális többségű parlament szavazta meg

- hasonlított az 1866-os alkotmányhoz, de néhány új alapelvet is bevezettek

- a férfiak 1917-ben megadott általános választójogát ez az alkotmány is megőrizte

- törölték az állampolgárság megszerzésének vallási, felekezeti feltételeit

- nemek törvény előtti egyenlősége

- továbbra is kétkamarás maradt a parlament

- a szenátust a választott tagok, a helyi tanácsok, szakmai testületek által kinevezett és a jog szerinti szenátorok alkották

- a képviselőház tagjait a férfilakosság választotta az általános választójog alapján

- ellensúlyozó-mérsékelő szerep

- a végrehajtói hatalomban a király előjogai csökkentek az 1866-os alkotmányhoz képest, de továbbra is jelentősek voltak

- a bírói hatalom megkapta a végrehajtói hatalom ellenőrzésének jogkörét

- olyan bíróságokat hoztrak létre, amelyek az állam és a természetes személyek közötti kérdésekben döntöttek.

II. KÁROLY KIRÁLYI ÉS ANTONESCU KATONAI DIKTATÚRÁJA

II. Károly királyi diktatúráját (karlista diktatúra) az 1938-as alkotmány szentesítette. Jellemzők:

- Istrate Micescu, a bukaresti egyetem alkotmányjogásza dolgozta ki

- államfő (király) kiemelt szerepe

- végrehajtói hatalom elsőbbsége a törvényhozói hatalommal szemben

- hatalmi ágak kölcsönös ellenőrzésének eltörlése

- hagyományos politikai pártok behelyettesítése egyetleneggyel, a Nemzeti Újjászületés Frontjával (később: Nemzet Pártja), melyet a király irányított

- nem garantálta az egyéni szabadságjogokat, mint az előző alkotmányok

- az alkotmányt népszavazásnak vetették alá, de ez lényegében államcsíny volt, a demokrácia felszámolását és egy tekintélyelvű kormányzat bevezetését jelentette.

Miután II. Károly 1940-ben lemondott fia, Mihály javára, Antonescu tábornok katonai diktatúrát vezetett be. Ő, mint a minisztertanács elnöke, minden hatalmat magához ragadott, az állam tényleges vezetője volt 1944-ig. Őt illette:

- törvényhozói, végrehajtói hatáskör

- nemzetközi egyezmények, szerződések kötése

- hadüzenet és békekötés joga.

Az antoneszkánus rendszer egyéb jellemzői:

- zsidók üldözése (fajvédő törvényeket már a karlista diktatúra idején bevezettek)

- mindenfajta politikai tevékenység felfüggesztése

- kormányzás törvényerejű rendeletek útján

- személyi kultusz

- szövetség a náci Németországgal

Nincs egypártrendszer és a nemzet politikai mozgósítása is hiányzik, ezért az Antonescu rezsim nem kifejezetten totalitárius. Inkább a fasiszta-korporatív rendszerek közé sorolható.

1944. augusztus 23-án a királypuccsal megbuktatták Antonescut és Románia átállt az antifasiszta szövetség oldalára. 1944-1947 között a kommunisták fokozatosan átvették a hatalmat:

- felszámolták a szenátust

- a nők választójogot kaptak

- a Román Kommunista Párt és szövetségesei megszerezték a parlamenti

többséget.

1947. december 30-án eltörölték a királyságot és kikiáltották a Romkán Népköztársaságot.

A KOMMUNISTA ALKOTMÁNYOK (1948-1965)

3 alkotmány volt a kommunizmus idején:

1. 1948 – miután a királyt elűzték és Románia népköztársaság lett

2. 1952 – az államhatalom teljes alárendelése a pártnómenklatúrának*

3. 1965 – vezetőváltás (Gheorghe Gheorghiu Dej helyett Nicolae Ceauşescu)

* A kommunista (párt)állam vezetői, akik egyben pártfunkcionáriusok (a párt vezető tisztségviselői) is voltak.

Jellemzők:

- az 1936-os szovjet alkotmány mintájára készültek

- a köztük levő különbságek abból adódnak, ahogyan a párt fokozatosan kitertjesztette az ellenőrzést az egész társadalomra

- a nemzeti szuverenitást és a képviseleti rendszert felváltotta a néphatalom fogalma = „városi és falusi dolgozók”, vagyis „a munkásosztály és a dolgozó parasztság” + „az értelmiség és dolgozók egyéb csoportjai, nemzeti különbségek nélkül”

- egypártrendszer

- egyedüli párt a Román Munkáspárt (később Román Kommunista Párt)

- csak a RKP állíthat jelölteket a Nagy Nemzetgyűlésbe (= egykamarás parlament) és a néptanácsokba

- a Nemzetgyűlés a pártnak van alárendelve

- látszólag a törvényhozás a legfontosabb hatalmi ág, de valójában a végrehajtó hatalomnak van alárendelve

- a termelőeszközök szocialista tulajdonának védelme

- gazdaságtervezés és –szervezés

- fellépés és megtorlás a rendszer ellenségeivel szemben

- a polgári jogok és szabadságjogok olyan mértékben működnek, amennyiben nem mondanak ellent a „dolgozók érdekeinek”

A kommunista alkotmányok szövege a totalitarizmust törvényesítette, ezért az 1989-es forradalom után szinte azonnal érvényét vesztette. Ceauşescu kivégzése után a Nemzeti Megmentési Front Tanácsa bejelentette a szabad választások és a hatalmi ágak szétválasztásának szükségességét.

VISSZATÉRÉS A DEMOKRÁCIÁHOZ

1991 decemberében új alkotmányt fogadtak el népszavazással. 2003-ban módosították és azóta is érvényben van. Jellemzők:

- Románia köztársaság (ezt az államformát a kommunista rendszerből vették át)

- új intézmények: Alkotmánybíróság, Nép Ügyvédje

- jogállamiság

- népfenség elve

- hatalmi ágak szétválasztása

- kormányzati felelősség

- állampolgári és szabadságjogok tisztelete

- civil társadalom újjászületése.

ESETTANULMÁNY: INTÉZMÉNYEK ÉS ÁLLAMPOLGÁRI JOGOK

1866-tól napjainkig minden alkotmány kitér:

- a hatalmi ágak szétválasztására

- az állampolgári jogokra és kötelességekre.

Az 1866-os alkotmány széleskörű előjogokkal ruházza fel az uralkodót:

- feltételezi részvételét minden hatalmi ágban, de kifejezetten csak a végrehajtással ruházza fel

- a végrehajtói hatalmat a miniszterek által gyakorolja, akiket ő nevez ki és ő hív vissza

- a parlamenttel (szenátus és képviselőház) együtt alkotja a törvényhozói testületet

- valamennyi bíróság az ő nevében hozza meg döntését

- alkotmányos hatalma „férfiágon és az elsőszülöttségi jog” által öröklődik

- személye érinthetetlen

- bármely általa aláírt okmány csak úgy érvényes, ha a szakminiszter is ellenjegyzi

- törvényeket hagy jóvá és hirdet ki

- kegyelmet gyakorolhat és csökkentheti a bíróság által kiszabott büntetéseket

- megerősíti a minisztereket tisztségükben

- őt illeti a pénzverés joga

- a hadsereg legfőbb parancsnoka is ő.

Szintén az 1866-os alkotmány behelyettesíti a középkori „alattvaló” fogalmát az újkori „állampolgár” fogalmával.

A tulajdonhoz való jog értelmezése és kiterjesztése is változott a román alkotmányosság történetében:

- 1866-ban a tulajdon „szent és sérthetetlen”, kisajátítás csak közérdek céljából történhet, méltányos kárpótlás fejében

- 1923-ban már csupán garantálja a tulajdont, ugyanakkor az államot minden bánya és altalajkincs birtokosának nyilvánítja

- 1938-as alkotmány kimondja a tulajdon „sérthetelenségét” és biztosítja az állammal s a magánszemélyekkel szembeni követelés jogosságát, az altalajkincsek továbbra is állami tulajdonban vannak

- 1948, 1952, 1965 - a kommunista alkotmányok szinte teljesen felszámolták a tulajdonhoz való jogot

- 1991-es alkotmány helyreállította.